annyi hüjeséget írnék. de nincs értelme. na azér leírom.
az estét köbö végigröhögtem. templomban volt a szilvi. tökjófejcsaj, vele dumáltunk.
mise az ojan mint az énekkar. mindig kiszámíthatatlan h mijen kedvem lesz.
elején elgondolkoztam és az volt az egyetlen célom h ne sírjam el magam. amikor meg a porból lettél porrá leszeles cucc volt... hát köbö úgy éreztem magam mint aki meghalt. de valahogy közben majdnem elnevettem magam.
amikor már mindenki elment  andival elkezdtünk hógojózni. a templom mellett. hát értelmes volt. aztánmeg mamánál ettünk fincsii pogit meg néztük a tévét.
sztem is hasonlítok a nickire. soha nem fog sikerülni semmi. csak én még azt se tudom mit akarok kezdeni. akár hegedülni akár bármi mást.
rájöttem, h ha vmit más miatt csinálok, akkor úgy sokkal könnyebb. mert ha magam miatt akkor rövid időn belül kitalálom h már nem is érdekel az egész. vki miatt aki talán valahonnan hallja. akár szellem, akár a mennyben van. mert csak neki szól.
egyszer amikor sötétbe jöttem haza pont jött a vonat. néztem a közeledő fényt. annyira szép volt.
ésmost váltás normálisra.
egész nap a könyvet olvastam. pedig tanulni kellett volna...
orgonán köbö tudtam mindent. a portás meg eltűnt. az egyetlen aki kevesebb volt mint 60 éves.
fél nap azzal szórakoztam, h andit cseszegettem. bírom amikor mérges, és kis fecnikre ír gonosz leveleket nekem. xD ameddig ír legalább nem beszél és tudok olvasni. na ennyi!