nemjött össze ez az este. mocskos kibaszott kúrva élet. vagy hogy van aza zene...
pedigmég kamuztam is mindenfélét, hát igen erre vagyok ítélve. ha anyának életem legkisebb morzsájáról is állítok valamit, megint csalódnom kell, hogy nem. hiába próbálom mindig újra, nem fog megérteni.
és ha összejött volna ez az este akkoris leheth tövábbra is nyomi kedvem van és annyira átlátszó leszek mások számára mint a világon a legátlátszóbb dolog, mondjuk a levegő. csak levegő nélkül meghalsz.
megint kiírtam magamból a sok összefüggéstelennek tűnő gondolatot, és megint el fogom égetni, hogy ne maradjon megint semmim.
nem depizek, csak lehangolt vagyok. és képes vagyok a buszmegállóban az oszlopnak nekidőlve a napszemcsim árnyékában teljesen máshol lenni.
csak néhány dolgon szeretnék alapjaiban változtatni, de nem tudok.
azon gondolkoztam, hogy miért nem lehet semmi tökéletes. ha van egy szimpla tényed, már rögtön annyi féle probléma lehet abból, hogy nem igaz. és lesz is.
annyira jó lenne tudni, hogy merre tartok. hogy mostmár nemlesz megint ojan mint régen, vagy pont ami most van, csak az egy kis kitérő. és mi lenne a jó? BYE.
szar ha valami eszedbejuttatja a múltat.
majd éjszaka kilógok sétálni. hüje szabadságérzetet akarok, ami csak a tudatomnak esik jól, amúgymeg kurvára nem jó semmire. minekis írok?

valamit elbasztam és összekicsinyült a képernyő. óyee vakuljak már meg.