teljesen elveszettnek érzem magam. mindenhogy egyedül.
megint nemtudom milyen vagyok. és már legkevésbé se tudom, hogy jó-e.
az életem rövid periódusok váltakozása, rémálom meg nemrémálom. egy ilyen nap, egy olyan. már annyira elég az egészből újra és újra, de mégis ugyanúgy megy tovább mert nem tudok semmit tenni ellene.
nincs kedvem senkihez, és valamikor rámjön h senki másnak sincs kedve hozzám és nemtudom eldönteni hogy tényleg így van vagy csak rámjött az ötperc.
és itthon csak mégjobban megőrülök, mert nem hallom a még a gondolataimat se apa cseszegetésétől. senkinek nem vagyok elég jó. tudom.
na és most mit csináljak? aludni nem tudok, mást meg nem lehet.
leszoktam a cigiről. tubák se kell. semmi sem.