azt várom hogy rámírj. annyit hogy szija. aztán bármi értelmeset, csak azt ne, hogy mizu. mert most nincs bennem annyi lélekjelenlét hogy azt kelljen végignéznem, hogy annyit írsz jól vagy. aztán várnék rád. te rám. némán, pedig annyi mindent mondhatnánk. miért egy részeg állatnak kell elmesélnie az életed történetét? miért nem tudod te kimondani hogy mit érzel?
és te is bizonytalan vagy. de én jobban. faszomfaszomfaszom. vagy megijedek, hogy jó is lehetne; vagy kiábrándulok, mert challenge accepted. tényleg jó lenne pedig, ha gyorsan kitalálnánk valamit. mert ez így kurvára nem lesz jó, hogy szóba se állunk egymással.
határ.?? ennyi puszit életemben nem kaptam, mint ma. és csak mosolygok. elfordítom a fejem.

mértnem lehetsz az öcsém? (ez így jó hasonlat, amikor együtt néztük ahogy lostban megdugja a srác a féltesóját. mindegy. :D ) csak ennyi lenne. mondhatnám, hogy szeretlek. csak mint embert. nem szerelemmel. megölelhetnél. egyszer vagyok hülye, és már tönnkretesz mindent. annyira tudok magamnak gratulálni, komolyan mondom..
de nemtudom. semmit se tudok. vagy nem is akarok semmit, csak azért jut eszembe, hogy mégis, mert tetszik ahogy viselkedsz? ki nem szereti ha szeretik? lehet egy csaj egy ribanc. lehet csak nem tudja mit akar. énse tudom mit akarok. ezért vesztem el a fejem, csinálok őrültségeket. esztivel megkeresem hajó öccsét vagy bátyját, esetleg más hozzátartozóját, és összeházasodunk. vagy nem. lehet unalmas lenne az ágyban. bocsieszti. :DDD